ENDE

Ha Bochumot értékelem, akkor eltekintve a végén attól a kellemetlenségtől elég jó volt. Taxival jöttem-mentem, vagy hoztak-vittek. Volt egy rendes, nagy lakásom, amit takarítottak. A munka nem semmittevés volt, viszonylag értelmes, lefoglalt. A városban mondjuk sok mindent nem tudtam csinálni, nem volt érdekes, és ilyen kis időre nem is alakítottam ki semmit baráti kapcsolatot.

Este interneteztem, tévét néztem, aminek nem volt távkapcsolója, az akvárium bekapcsolódott, és az ablakomban leszálló repülőgépek húztak el. Szép is volt, sőt, el is voltam kényeztetve talán túlságosan is.

A rossz annyi volt, hogy 3 hónapra túl unalmas volt a város, viszont semmi értelmesbe nem lehetett belekezdeni. Továbbá az, hogy függő voltam, hogy hoztak-vittek, hogy egy olyan magánember adta ki a lakását, aki sokszor ott volt, és így nem éreztem szabadon magam.

Itthon ebben a kis, rendetlenebb lakásban otthon érzem magam, ide nem jön senki, nem szól senki bele semmibe. Egyébként volt itt valaki, valamit ellenőrzött, kiírta, nem tudom, mi volt, finnül írt. Nem érdekes.

Bochumban az utolsó hetekben nem voltam már sehol. Nagyjából mindenhol voltam már a környéken. Kiderült, hogy a metrójegyem nem is érvényes a vasúton a környéken hétvégén. Volt, hogy  csak elmentem a botanikus kertbe. Megnéztem egy kicsit alaposabban, kényelmesebben, és általában szedtem gingko levelet, ami frissítő, finom, érdekes. A vérkeringésre, agyfunkcióra pozitívan hat, de erre ondjuk nincs sok szükségem, meg pár levéltől mit vár az ember?

Egyik alkalommal találkoztam Andreasszal, a go klubból. Érdekes volt találkozni, hiszen nagy véletlen volt. Andreas egyébként egyetemista, ha jól vettem ki, olyan, aki a keleti dolgok iránt érdeklődik, és akinek a személyisége is olyasmi, mint egy tipikus európai, aki bele van bolondulva a keleti kultúrába. Most ennél részletesebben nem tudnám leírni. Egyébként jó gójátékos lesz, hiszen már most olyan erős, mint én, és fiatal. Lokális küzdelmekben, variációkban, josekikben jó.

Volt egyébként Gelsenkirchenben egy záró go Ruhr liga forduló, amin játszottam. Megint nyertem, egy 2k erősségű játékos ellen 4 kő előnnyel, tehát egyenlő küzdelemben. Az elején jó voltam, aztán lassan vesztettem a területemből. Azt gondoltam, hogy már kikaptam, és emiatt egykockázatos támadást csináltam, amiből sok eredményem nem volt, sőt, vesztettem némi területet. Aztán egy ko-fightot ott hagytam. Csak látni akartam, mennyivel kaptam ki, és nem akartam húzni az időt. Egyébként már rég bio-yomiban voltam.

A végén kiderült, hogy pár kővel nyertem, ami nagyon kellemes meglepetés volt. Ezek szerint félre becsültem a területeket. A tanulság, hogy mindig küzdjünk, ha nem teljesen nyilvánvaló, hogy kikaptunk.

Ezzel kétszer játszottam a ligában, kétszer nyertem, mindig erősebb játékosok ellen, igaz, kiegyenlített, handicap játszmában. A Bochum csapat azon a gelsenkircheni napon 4 játékot nyert, azaz mindet, és ezzel az 5. helyről a 3.-ra mentünk fel.

Bochumban a munkahelyen volt egy érdekes dolog. Igazából nagyon furán nézett ki az elején. Egy nagy terem volt az egész szint, és boxokban voltak az emberek. És ahogy jöttem-mentem a folyosón, ott állt egy ember az egyik boxban. Egy kis idő után figyeltem fel rá igazán, hogy ez mennyire fura. Aztán meg arra, hogy nem csak áll, hanem, hogy így dolgozik. Nos, arról van szó, hogy néhányan állva dolgoztak. Minden asztal egy eektronikus motorral volt ellátva, és fel-le volt állítható gombnyomásra. Ha jött valaki, és magyarázni kellett, akkor például egyszerűbb volt felliftezni az asztalt és számítógépet, és odaállni, mint másik széket hozni. A legjobban így látja a másik. Kipróbáltam magam is, legalább váltakozva az üléssel tényleg jól esik. És így, hogy egy gombnyomásra megoldható volt, könnyen lehetett váltani.

Az utolsó nap szörnyű volt. Egy elég rossz, esős nap volt egyébként, de ez hagyján. Úgy volt, hogy a taxi számláimat Thomas fizeti, de pénteken hiába ígérte, nem jött. Aztán a telefonon sem volt elérhető. SMS-en megegyeztünk, hogy szombaton ott hagyom neki a számlákat, és megnézi. Én el akartam menni otthonról az utolsó napot kihasználni. Csináltam egy excell sheetet a számlák összesítéséről, levonva a takarítást.

Namost amikor visszaértem, egy papír fogadott pénz helyett, hogy mindenféle költségek alapján követel a cégemtől több száz eurót, amit majd a cég velem fizettet meg. A bosszantó az volt, hogy előtte pár nap Thomas akart pénzt adni taxira, és akkor azt mondtam, hogy majd összesítjük. Úgy tűnik, hogy ez a dolog az utolsó napok terve, esetleg a felesége gőzölt be.

Iszonyatos mérges lettem, mert a követeléseiből vagy 20 euró volt csak jogos. Sajnos volt egy ilyen rossz esetem Turkuban, amikor elég nagy összeget fizetnem kellett, mert a cégem nem vállalta a dolgot, és fizetett, és levonta tőlem.

Elterveztem, hogy velem nem packázik. Olyan dolgok futottak át az agyamon, hogy megölöm az akváriumban a halait. De ez károkozás, nem szép, meg hátha meggondolja magát. Egyébként meg felsrófolta volna a követeléseit.

Aztán az jutott eszembe, hogy elviszem a biciklijét, és akkor adom vissza, ha lemond a követelésekről, és fizet. Természetesen csak úgy tudtam ezt megoldani, hogy Bochumban elvittem, lelakatoltam, és visszamentem gyalog. Tehát én tudom, hol van, és megmondom, ha teljesít. Meg is tettem.

Miután hazamentem, kitettem az asztalra a lakás és bicikli kulcsot, hogy azt el ne felejtsem leadni. Mert ugye elfelejtheti az ember a kézenfekvő dolgokat, és nem akartam elküldéssel szenvedni.

Utána azon morfondíroztam, hogy a biciklis dolgot persze hivatalosan letagadom, és hogy nem tudja rám bizonyítani. Azon gondolkodtam, hogy ha feljelent, akkor mi lehet abból? Bizonyítani nem tud, de nyilvánvaló gyanúsított vagyok. Meg mi van, ha ellopják a biciklit, vagy leszerelik a két kerekét?

Azt sem tudom, hogy így nemzetközi szinten hogy megy ez. Mit tud elérni? Végül úgy döntöttem, hogy az, hogy ő szemét, nem jelenti, hogy nekem annak kel lenni, és hogy 100 euró nem éri meg, hogy esetleg ilyen ügyekkel elrontsam az erkölcsi bizonyítványom.

Na akkor gyerünk vissza a bicikliért gyalog. A fene. De legalább lesétálom az idegességemet. Na kimegyek, mit felejtettem el? Hát a kulcsokat bent hagytam. A fenébe. Kizártam magam.

Thomasnak nagyon jó kis biztonsági zárja volt. Nem voltvisszaút. Először arra gondoltam, hogy ha most fel kell hívnom, akkor  a biciklit meg kell magyaráznom, és persze vissza is kell hozni. Később kitaláltam, hogy az jó magyarázat lett volna, hogy elindultam, esett, lezártam a biciklit, és esernyővel jöttem haza, hogy majd elmegyek érte, ha eláll.

De nem így alakult, ugyanis nem volt nálam a mobil, amiben a száma volt. A fenébe, és nekem másnap hajnalban utaznom kell el. Hajnalban jön a taxi. Már meg volt rendelve. Egyébként érdekes módon az útlevelem nálam volt, a jegy meg elektronikus volt. Tehát technikailag el tudtam volna jönni, csak a cuccom bent volt. Thomas meg nem küldte volna utánam, illetve azzal olyan zsarolást adtam volna a kezébe, mint amilyet én akartam csinálni. Nagyobbat, a laptopom többet ér, pláne nekem személyesen.

Arra gondoltam, hogy ha hívő lennék, arra gondolhatnék, hogy isten megbüntetett a bűnömért, de az igazságtalan ebben az lett volna, hogy pont akkor, amikor vissza akartam csinálni. Ha nem akartam volna, nem zárom ki magam. Az is igaz, hogy ha nem akarok bosszút állni egyáltalán, akkor sem lett volna semmi. Hacsak más okból zárom ki magam.:)

A másik, hogy igazából ugye nem gondatlan voltam, hanem éppen, hogy gondos. Ha gondatlanul a kulcscsomómon hagyom a kulcsot, akkor legfeljebb véletlenül elhoztam volna. Egyébként annyira féltem ettől, hogy nagyon sokszor többször ellenőriztem, hogy nálam van a kulcs, sőt, mosni úgy mentem ki a folyosóra, hogy vittem a kulcsost, és pluszban nyitva hagytam az ajtót.

Amikor a szüleim ott voltak, akkor is nagyon féltem, hogy egyszer csak kizárjuk magunkat, mert a kulcsot adogattuk egymásnak.

Szóval nem voltam én gondatlan, hanem iszonyatosan féltem én ettől. És erre pont, amikor gondos akarok lenni másik szempontból (hogy el ne vigyem a kulcsot), akkor ezzel megszivatom magam.

Szóval lehetetlen helyzet volt. Nem volt mód bejutni, nemvolt nyitva ablak, túl magasan is volt az emelet. Szombat késő este volt, a környéken alig valaki. Becsöngettem az egyetlen szomszédhoz, szerencsére otthon volt. Viszont nem tudta Thomas számát.

A szereldében volt egy ember, azt hívtuk segítségül. Az sokat okoskodott, mint a szerelők, de nem tudta megoldani. Gondolkodtunk, hogy betörjük az ablakot, és bemászok. A bemászás nehéz, mondom, magasan van, hideg lenne az éjjel (mondjuk azt kibírom egyszer), a javítás sok pénz.

Ha szétcsináljuk a zárat, az olcsóbb, csak nem biztos, hogy ki tudjuk nyitni. Ott szenvedtünk fél órát, aztán mondtam, hogy hívjunk egy zárszolgálatot. Igaz, drága, de ez a normális, ez a biztos.

Na a szolgálat egy óráig nem jött. Közben megjött a szomszéd férje. Az tudott valakit, aki tudta Thomas számát. Csak nem vette fel. Innen úgy gondoltam, hogy ha elérnénk, akkor lemondom a szervizt, de valami kiszállási díj kell. Ha viszont nem, akkor mi van, ha egész másnap reggelig nem veszi fel?  Biztosabb akkor, ha betörünk.

Vagy egy órát vártunk már, én meg majdnem rugdostam a falat, hogy de hülye vagyok, minek csináltam ezt. Meg, hogy mi a francnak nem jön a szervizes, és miért mondták, hogy itt van pillanatokon belül. A taxinál ez tíz percet jelent. De van, amikor tíz percet mondanak korrektül.

Közben ez az ember elkezdte szétverni a zárat. Levette a gombot, és mögé fért. A kilincs az ugye egy négyzet keresztmetszetű vason forog, csak azt kell megforgatni. Csak volt rajta egy forgós kúp. Nyilván, mert a betörők ezt szintén megpróbálhatják. Megpróbáltunk mögé férni egy kulccsal, megforgatni a vasat, hát nem ment. Pedig olyan közelnek tűnt a győzelem. És egész kevés kárral, ingyen meg lett volna.

Na jött a mester, az is csak nézte, gondolkodott. Tök sokat, már féltem, nem oldja meg. Végül megfogta egy kulccsal, és kinyitotta. Ami nekünk nem ment (én is próbáltam), az neki ment. Talán ügyesebb volt, talán pontosabb kulcsot használt. Azért a négyzetvassal lenyomni a kilincset, nem kis erő, a kulcsnak fognia kell.

Na ettől még elkért kétszáz eurót, mert a költségek pótdíjakért meg kiszállásért volt, nem a munkáért. Fix díjak voltak, nem vágott meg, ez ennyi. Nem olcsó mulatság.

Nem volt nekem azonban ennyi pénzem odabent sem, sőt, a kártyával sem akárhol lehet kivenni pénzt. Szerencsére a szomszéd kifizette, aztán még el is vitt kocsival az automatához. És ami a legjobb, hogy a bicikli is nagyon közel volt. Nem kérdezte, hogy miért van ott, nem magyaráztam. Egyébként a szomszédok nagyon rendesek voltak, Beszéltem nekik Thomas követeléseiről, mondták, hogy hihetetlen.

Ezzel megoldódott a dolog. Vesztettem kétszázat, plusz még javítás. Nem tudom, Thomas mennyit fog rám sózni, de ha igazságosan megegyeznénk, akkor legfeljebb kvittek lennénk. Remélem, ez lesz, akkor háromszáz euró. Még sem ingyen taxiztam. Pedig milyen jó érzés volt.

Ennyi pénz azért, mert egy pillanatra kihagyott az agyam? Hát igen. Nem sűrűn fordul elő, talán el is lehet felejteni. Ha Thomas nem követel többet, akkor majd nemsokára már csak mint jó story gondolok rá. Most még sajnálom a pénzt. Thomas követelésével együtt viszont jelentő pénz, arra azt mondanám, hogy akkora francnak kellett nekem Bochumba menni.

A szombat otthoni dolgokkal telt el, meg pihenéssel. Kicsit úgy is éreztem magam, hogy jobb, ha nem megyek nagyon el, mert még beteg leszek. Az idő egyébként déltől jóra fordult, tehát akár el is mehettem volna.

No de vasárnapra még szebb idő lett, így jól döntöttem. Nekivágtam tehát Duisburgnak, ami az egyetlen jelentősebb közeli város, amit még nem néztem meg. Anyuékkal is kihagytuk. Maga a város mondjuk Düsseldorfnál nem is érdekesebb. Bár a városfala (12. század!) jobban éppen maradt, a városban egy nagyon hírtelen nem találtam hihetetlen látványosságokat.

Sajnos amikor odaértem, és bekapcsoltam a telefont, láttam, hogy lemerült. Pedig biztos voltam benne, hogy nemrég töltöttem, ezért nem töltöttem újra. Így aztán egy másik mobilra fanyalodtam, ami igen rossz képeket csinál.

A város híres embere egy bizonyos Mercator, aki földrajztudós volt. Először arra gondoltam, hogy Kolumbusz térképét esetleg ő rajzolta, amin a Föld gömbölyű, és India kb. olyan messze van bejelölve, mint Amerika van ténylegesen, és emiatt vágott neki Kolumbusz, és hitte azt, hogy tényleg Indiába érkezett. De nem, mert ez a Mercator ez később élt. Így ez az érdeklődésem el is veszett.

Ami érdekes volt, hogy ahogy járok kelek a házak között, egyszer csak csinnadrattát hallok. Sajnos, mire odaértem a városházához, már csak a menetelők végét láttam. Valamilyen cserkész féle, nyilas-vadászok vagy mik meneteltek, de igen sokan. Sok kis szervezet lehetett, mert nagyon sokáig hallatszott előtte a csinnadratta. Mint később kiderült, tényleg sok város sok kis szövetsége volt az.

Utána elmentem a folyóhoz (ez a Rajna kis mellékága azt hiszem), és annak mentén egyszer csak a piachoz értem, ami egy kicsit ünnepélyesebb volt, és tele volt emberekkel. Hát nem ide jöttek ezek a „nyilaskeresztesek”?:)

Kicsit tényleg olyanok voltak, mintha amolyan pre-nácik lettek volna a sok jelvénnyel, meg kitűzővel. Az ember részt vesz egy ilyen nyilas-vadászos oktoberfesten és egy kicsit jobban megérti, hogy a németek hogyan szavazhattak a nácikra. Hiszen az ezeknek a régi hagyományos kis mozgalmaknak egy újabb, erősebb változata volt, és ráépült ezekre.

Ott vannak ezek a cserkészek ezekben a sátorokban, isszák a sört, felvonultak, kicsit unatkoznak, nagyon be vannak csiccsentve. Aztán jön egy kis bajszos ember, és aszondja, le a zsidókkal, éljen Németország, éljen a nacionalizmus, meg ilyenek. Naná, hogy éljen. Van ráadásul valami új, szép, érdekes zászlójuk is, miért is ne. Hitler bizonyára egyesítette eme mozgalmakat egy kicsit, bizonyára rájátszott ezekre az oktoberfesztekre.

Ma már persze ezek ártatlanoknak tűnnek, de valami hihetetlen sokan voltak. Ettek, ittak, és a fele műanyag volt, de a fene se hitte volna, hogy ennyien belemennek ilyen jelmezbálosdiba csak egy kis oktoberfest kedvéért. Mert nyilvánvalóan igazából ahhoz tartozott hozzá. Olyasmi ez, mint mondjuk a május elseje, amire kimehet az ember csak azért, mert van vattacukor, meg lufi, meg sörvirsli. Ha ezért vörös nyakkendőt kell hőzni, hát akkor kell. Naja. Ilyen is van, csak aztán mi lesz belőle.

Nos persze mindemellett én is ittam egy sört, meg ettem egy hotdogot vagy mit. A hot-dog az ugye tök egyszerű dolog, legalábbis ebben a formában. Az árusok nyilván árultak mindig is virslit. És árultak zsemlét. Namost mi sem kézenfekvőbb, mint felvágni a zsemlét, és beletenni azt a virslit. A piacon Németországban ez a hot-dog még mindig. Hogy ezt a profibb helyeken valami nagy kiflire cserélték, és kifúrták, és a mustárt meg ketchupot az árus teszi bele neked, nem nagy különbség. Ez a zsemlevirsli mindenesetre egyszerű, adta is sorba a vevőknek az árus, ahogy jöttek, azonnal.

Hát kb. ennyit érdemes tudni Duiburgról első körben.:) Bár biztos egy csomó minden van még, amiről le is maradtam, de azért ez egy szép napos kis sörvirslis oktoberi vasárnap volt. Már csak a gyerekek, meg az asszony hiányoztak.:)

A hétvége előtt csodaszép idő volt itt, még mindig volt vagy 28 fok, és napsütés. Jó lett volna hétvégére, de sajnos nem maradt belőle semmi. Eső sem volt, de azért felhős idő lett.

Egy kicsit haboztam, hogy hova menjek, mit csináljak, össze is kellett szedjem magam. Az viszont nem volt kétséges, hogy ki fogok mozdulni, ugyanis a kimozdulás az mindig jót tesz, egész nap itthon ülni nem volna jó, és ki is kell használni még az ilyen közepes időt is. Kirándulásra egyébként meg nagyon alkalmas volt.

Mindkét esetben bebicikliztem a Jarhunderthalle-hoz, onnan villamosoztam, metróztam. Az első nap az Ümmiger See-hez entem, azt kinéztem, hogy esetleg szép lehet. Először, amikor leszálltam, csak erdőt láttam. A térképről az ember mindig elképzeli a tájat valamilyennek, és sose olyan. Szóval csak erdő, semmi más. Bementem, egy sétálásra jó kis erdő volt. Én mondjuk parkosabbnak gondoltam. A tó maga pedig tele volt libákkal, meg más madarakkal, tisztára tájvédelmi körzet volt. Egyébként az is volt. Ki volt téve egy tábla, hogy ne etessük a madarakat, mert elhal a tó. Ugyanis túl sok madár jön oda. Kerültem egyet a tavon, és csináltam pár fényképet. Igazán érdekes az a pár tájvédelmi körzetes madár. Valami gémféle lehetett.

Utána elmentem a botanikus kertbe, ahol már voltunk a szülőkkel. Van ott egy szép kínai kert, ami ugyebár egy négyzet alakú, körbekerített, zárt kert, kínai tetővel, tavacskával, kis fákkal, vízeséssel, aranyhalakkal. Nagyon idilli. Olvastam ott egy fél órát, méghozzá Osho-t. Írok majd róla, miért érdekel a másik blogon.

Megkerestem a Gingko fát, és szedtem pár levelet, hogy majd azt eszem. Tök jó íze van, és jó egészségügyi hatásai. A Gingko az a természetben szinte kihalt, csak a keleti templomok kertjében található. Meg most mér nyugaton is. A keleti papok állítólag azért rágcsálták, mert szellemileg élénkít. Szokott lenni az agy oxigénellátását javító szerekben.

A kirándulással mondjuk az a baj, hogy az ember aztán elfárad, és akkor meg azért nincs energiája csinálni valamit. Előtte meg még nem melegedett be. Reggel kedvem nem volt, este meg már inkább fáradt voltam. Azért az eseményeket követtem, arra van energiám mindig. EZ az energia egyébként is inkább kedvet jelent. Sose vagyok fáradt szellemi dolgokra igazából.

Vasránap, ma pedig kimentem a Haus Weitmar-hoz. Ez igazából nem csupán egy ház, hanem egy lovagi „kastély” vagy mi. A középkorban háznak nevezték a megerősített lovagi házakat, amelyek akár vízvárak is lehettek, vagy igazi várak. Így lehetett az, hogy a Haus Kemnade például egy vizesárkos vár volt.

A Haus Weitmar az inkább csak egy nagyobb, reneszánsz ház volt, amit ráadásul le is bombáztak. A ház mögött egy kápolna is van, de az is inkább rom. Sajnos a romok nem túl szépek, mert körbe vannak kerítve dróttal, ami igazán nem mutat jól. Itt is találtam viszont egy Gingko fát, amin meglepődtem, mert ez a kert nem volt annyira arborétum. Bér ugye minden kastélykert mesterséges, tehát arborétum.

Utána még kimentem a Langendreer házhoz, ami szintén egy ilyen lovagház. Ez jobb volt, mert épségben megvolt, és vizesárkos volt ez is.

Hazafele bolyongtam egy kicsit a biciklivel, és egy meglepő helyet találtam. Egy kicsit eldugott részen volt, egy kis utcában haladtam, ahol volt egy erotikus show. Szóval az egyik mellékutcában nagyon színes házak voltak, és nagy tömeg. Sok férfi. Nos hát benéztem, és hát az volt, amire gondoltam, egy kupleráj utca. Olyan, mint Amszterdamban. Kiültek a nők az ablakba, és árulták magukat. Én az amszterdamiról is azt gondoltam, hogy túl ócska, hát ez se volt jobb. A házak színesek voltak, de a lányok is.:) Na jó, nem akarok rasszista lenni, nem az volt a baj, hogy voltak színesek, hanem, hogy nem igazán voltak szépek. És a házak is egy kissé ócskák voltak. A legunszimpatikusabb meg az volt, ahogy a férfiak ott keringtek.

Ha valaki arra kíváncsi, akkor megnéztem, mert érdekelt, hogy milyen, de persze nem vettem igénybe semmit.

Az utóbbi pár hét sűrű volt. Voltam Ouluban, de csak egy nap lett belőle, mivel elrontottuk a repülőjegyet. Nagyon jó volt egyébként Ouluban lenni egy napot is. Egyet például sétáltam a „blokk körül”. Jó érzés volt nagy hajsza után kicsit nyugodtan ott lenni, ismerős környezetben „otthon”. A hajsza előtte nekem az volt, hogy a repülőjegy nem stimmelt, igen nyugtalan voltam e miatt.

Aztán voltam Magyarországon egy hétre. Nagyon jó idő volt, és a Balatonon jót üdültem. Utána Bochumba jöttek a szüleim. A napokat úgy szerveztük meg, hogy kora reggel bevitt a Móni dolgozni, majd egykor leléptem, és elmentünk valahova. Voltunk Kölnben, Düsseldorfban és a környéken sok helyen. Itt is igen meleg volt, túl meleg is néha egy kicsit ilyen programokhoz.

Düsseldorfban egy olyan kis sörözőben álltunk meg, ami nekem igen érdekes volt hangulatában. Volt belső része is, de az utcán volt a legnagyobb élet. Egy kis sétáló utcán volt, és kint voltak padok, asztalok. De nem a szokásos, rendezett módon, és a kocsma oldalán, hanem egészen szétszórva, egészen a másik oldalhoz. Úgy nézett ki, mint aminek hosszú története van. A kocsma egyébként füstös, sötét volt, annak is érdekes hangulata volt. Az étlap meg német és düsseldorfi tájszólásban volt, amit igen érdekes volt olvasni. A tájszólás elég speciális ahhoz, hogy ne legyen triviális, mi mit jelent, de találgatni lehetett. A hagyma „ölk” volt, amiről én tudtam, hogy hagyma, mert svédül „lök”. Ez igen érdekes, mert ezek szerint ide vagy lehatott a svéd nyelv, vagy ez valami ős-germán, ami megmaradt itt, és Svédországban is.

Kölnben vasárnap voltunk, ez azért olyan város, amihez nem árt egy nap, még ha az ember nem is megy be sehova. Csak a városban mentünk körbe, megnéztük a templomokat, persze a dómot is, a római bástyát, tanácsházát, az óváros szép házait, ebédeltünk, söröztünk. Düsseldorfban is hasonló volt, körbejártuk a várost, megnéztük a König Allét, Heine házát, a belvárost körben, a Rajna-partot. Ami nekem inkább jobban tetszett, hogy eljutottunk olyan helyekre, ahova amúgy nem tudnék. Mert vonattal el fogok tudni még menni Düsseldorfba és Kölnbe is. Düsseldorfba még ingyen is. EL is fogok még.

Szóval ami igazán tetszett, az például Kaiserwerth, ahol egy vár van, amit Barbarossa Frigyes várának hirdetnek. Erről a várról többet is tudtunk meg, mint Düsseldorf belső épületeiről, mivel itt volt egy nagyobb tábla. Nagyon nehéz egyébként felkészülni egy ilyen dologra, tehát mondjuk utánaolvasni nagyon sok mindennek, hogy ismerjük a dolgokat. Egyébként sem szögeztük le a programot. A vár igen régi, és jó volt végre (Kanada, Finnország után) látni egy olyan emléket, amely idősebb, mint a magyarországi várak általában. A történelméhez sok császár hozzá tartozik, és Barbarossa bár sokat tett az építésénél, de ha jól emlékszem nem is nagyon volt ott. Hiába, Szicíliában, meg a keresztes háborúban volt.

A másik igen szép hely, Blankenstein. Itt is van egy kis váracska, ami fellegvár jellegű. Amikor felmentünk, akkor egy helyen a torony lépcsőjében olyan sötét volt, ami szokatlan is egy turisztikai látványosságnál, pláne a biztonságos, és mindent szabályozó EU közepén. Az igazán szép a várból a kilátás volt, mivel a kis falu egy igazán gyönyörű, intakt német kis falu volt. A leginkább érdekes pedig a várárokban a dám(?)szarvasok voltak, egy igen szép kis legelőhelyet alakítottak ki nekik a vár és a falu közötti kis árokban.

Csütörtökön Belrinbe mentünk, de ez is jobb volt, mintha csak én utaztam volna, mivel meg tudtuk nézni így Potsdamot. Potsdam, mint szép palota tulajdonképpen ugye Berlin Versailles-e, csak Berlin önmagában kevésbé ékes, mint Párizs. Potsdamban rövid sétát terveztünk, de végig sétáltuk a Sansouci kastélytól a Neues Palaist-ig mindent, a római fürdőt, orangerie-t és kínai pavilont is láttuk. Nekem nagyon tetszett a római fürdő, mivel tényleg igen rómaias volt, habár azt gondolom, hogy újabb (Potsdamban nem voltak rómaiak). Nagyon idilli kis hely volt. Az orangerie pedig egy pálmafás, portugálos kis kastély, ahol valóban voltak, ha nem is narancsfák, de termő citromok. Érdekes volt még egy hatalmas malom is. A Sansouci maga egy kis pavilon, nagyon nagy szőlős, terasz-kerttel. Mint kastély túl kicsi, főleg a sok lépcsős terasz tetején törpül el.

A dolog jól jött ki, mivel Berlinben a konferenciáról csak egy előadásról késtem, ami megérte Potsdamot. Utána elég sokat hallgattam, még meg is untam a Carnap-konferenciát. Sokat jelentett mégis, mert egyrészt láttam, hogy mennyi mindent nem tudok. Közben olyan érzésem is támadt, hogy vajon meg tudok-e valaha is tanulni, el tudok-e valaha is olvasni annyit, valaha is utol tudom-e érni az élvonalat úgy, hogy én ezt csak amatőr módon csinálom. Úgy, hogy munkám más, és még más hobbim, érdeklődésem is van. Írok-e valaha is angol nyelvű, színvonalas lapba cikket? Egy jó hír, hogy magyarul megjelent egy cikkem, és meg is vettem, ott volt a kezemben. A Magyar Filozófiai Szemlében jelent meg. Könnyű megtalálni, mert nincs sok számuk.

A konferencia helyszínétől nem messze, de nem is közel laktam. Amikor feltörte a cipő a lábam, akkor buszoztam egyet, de máskor haza sétáltam. Nem tudtam jobb megoldást, mert nem lehet könnyen találni úgy olcsó szállodát, hogy valaminek a közelében, ráadásul a pontos helyszínt nem is mondták meg. A szállás tulajdonképpen egy kollégium volt, olcsó, közös zuhanyzó, de például egész jó reggelivel.

Szombaton délutántól értem rá, és ideálisan pont egy 24 órás jegy kellett volna nekem, ami nem volt, csak egész napos, ami viszont nem ugyanaz, mert lejár, hajnalban 3-kor egész pontosan. Azért vettem...

Körbejártam tehát gyorsan Berlint is. Ami igazán kellemesen meglepett, az a Potsdamer Platz. Egy olyan tér ez, amelyik régen is városközpont volt, de valószínűleg nagyon lebombázták, és most teljesen modern, felhőkarcolós központ. A felhőkarcolók között van egy kupola, amely egy félig zárt, meghitt kis pláza-szerűséget alakít ki. Jól éreztem itt magam, este visszatértem, és ittam egy elég drága sört.

Utána persze a Brandenburgi kaput néztem meg, ahol épp PDS tüntetés volt, mivel önkormányzati választások voltak az NDK oldalon. Nagyon fura volt ez 2006-ban, hogy kommunista és Marx-képes zászlók lengtek pont ott, ahol a 80-as években volt. Ezek után a Reichstagba mentem, ahol ingyen fel lehet menni a kupolába. Innen jó kilátás is nyílik és sok mindent megtudtam Németország történetéről. Például ott ötlött fel bennem, hogy a Reichstag maga Nyugat- vagy Kelet-Berlinhez tartozott? Nos, nyugathoz. Egyébként nem is volt olyan jelentősége, hiszen mint ismeretes, 33-ban felgyújtották, és nem használta Hitler. Egyébként a Brandeburgi kapu pedig kelethez tartozott.

Berlin egy igen fura város egyébként, és ebbe is most gondoltam csak bele. A Brandenburgi kapu ugyanis értelemszerűen városkapu volt, azaz a város határa. Most pedig a központja. Ebből következően a Reichstag a régi városon kívül volt, amit Hitler emlegetett is, és soha nem járt ott. Továbbá a régi városközpontot tulajdonképpen nagyrészt a szovjetek kapták meg. Persze idővel azért nyugatra is fejlődött a város, és az állatkertet körbeépülték perifériák. Meglepett az is, hogy a Brandenburgi kapu környéke a II. VH. után nagyon kipusztult volt, azaz volt ott egy üres sáv. Tehát ott éppen nem házak között húzták meg a falat. Volt, ahol igen, például a Potsdamer Platz közelében látszik a fal helye az aszfaltban.

A Reichstag után kimentem egy Mauerpark nevű helyre, amelyről azt gondoltam, hogy ott meg van a fal még. Láttam egy hosszú falat, de nem vagyok benne biztos, hogy tényleg az. A térképen végighúzódik, és a valóságban is egy igen hosszú fal, de nem tudom, hogy az-e. A park elnevezése is arra utal, és ami információt találtam, az is arra utal, hogy ez a fal, de nem láttam sehol leírva, hogy ott meg van hagyva a fal azon a szakaszon. A fal egyébként nagy lakótelepi sorházok hátudvarait zárja le, természetesnek tűnik.

Voltam az Alexander Platzon is, de nem találtam semmi igazán fontosat ott. Legendás hely, de rám nem tett nagy benyomást. Vasárnap már csak vonaljegyet vettem, és egy kis séta után kimentem a Tegelre. Attól tartottam, hogy baj lesz, mert nem volt nálam az útlevél. Egyszerűen nem találtam. Belföldi járat volt, tehát volt remény. Volt nálam egy fényképes finn tartózkodási engedély, ami igazolványnak mondható. Végül, életemben először elektromosan check-int csináltam, mivel a bankkártya nálam volt. Kaptam jegyet tehát, és azzal a check-int kikerültem. Már csak az volt a kérdés, hogy kérnek-e valamit amikor felmegyünk a gépre. Nos, nem kértek, szóval akárki mehetett volna helyettem, de ez csak elektromos, belföldi jegyre igaz.

Vasárnap elhatároztam, hogy Dortmundba megyek. Kinéztem interneten egy sétahajózást, és csak 9 euro. Sajnos ehhez, szokás szerint ki kellett bicikliznem az állomásra. Ezzel az volt a gond, hogy esett. Nézegettem a radarképet, hogy az esősáv nem olyan vastag, beleférhet. Hogy utána mi van, az is jó kérdés, úgy tűnt, hogy nem lesz utána eső. Bár, mindenképpen vinni akartam esernyőt, így ez már nem olyan kritikus, mint a biciklizés. Esernyővel biciklizni, az még se megy.

Igen ám, csakhogy amikor indultam, jöttem rá, hogy nincs meg a biciklikulcs. Először nem estem kétségbe. Tudtam, hogy a biciklit lecsuktam, azóta nem mentem sehova. A nadrágomat kimostam, de abban nem voltam biztos, hogy a kulcsot is kivettem a többi dologgal a zsebéből, vagy sem. A kivett cuccok között nem volt, tehát akkor nem. Csakhogy a nadrágban sem volt. Nos akkor még az lehetett, hogy kiesett. Néztem a szatyort, amibe a ruhát hoztam, vittem, néztem a mosógépet, sehol.

Hát ez szomorú, mivelhogy akkor nem mehetek Dortmundba. Ez egy kis dolog lett volna, mert ha nem, hát nem, nem szakad le az ég. Az már inkább baj, hogy a biciklit használni hogy fogom. Mert mondjuk azt sem kell, de hát végül is azért van, hogy használjam. Meg a végén úgyis kell valamit csinálni. Szóval le kell vágni azt a nagy lakatot, és újat venni, ha nincs másik kulcs. De tulajdonképpen ezt nem gondoltam komolyan, ugyanis a kulcs nem veszhetett el. Számos esetben volt már ilyen, hogy valami rejtélyes dolog volt, ami ilyen elveszés jellegű, de mindig megoldódott. Nem hiszek csodákban, misztikumokban, és az anyagmegmaradás törvényét pedig tartom. Át se nagyon alakulhatott, az ugye megint csoda lett volna. Tehát a mosógép a szárító és a bicikli között kell, hogy legyen az a kulcs. Lakáson belül, vagy legalábbis lépcsőházon belül. Lementem, hogy a bicikliben sem hagytam benne a kulcsot.

Egy idő után jobban bosszantott a rejtély, mint ami a jelentősége volt. Feladtam. Mármint lokálisan, nem globálisan. Továbbra is meg voltam róla győződve, hogy megvan. Semmi kétségem nem volt a világ racionalitásáról. (Makro szinten ugyebár.:) De mivel nem tudtam mit csinálni, nem kerestem tovább.

Később jutott eszembe, hogy megnézem a mosógép szűrőjét. Igaz, hogy a dobon keresztül nem mehetett oda a kulcs, mert nem fér át a lyukakon, de mégis. A szűrőt nem tudtam kinyitni, viszont megnéztem a belsőt, és hát az ajtónak egy gumírozott szigetelése volt, amibe, mint egy bugyorba beleveszett a kulcs. Na mehettem Dortmundba.

Épp elértem egy vonatot, amivel 15 percem volt Dortmunban olyan 1 kilométeres távra. Legalábbis így néztem. De pár perccel lekéstem a hajókázást. Gondoltam, annyira nem baj, mert nem biztos, hogy olyan jó lett volna. Nem a belvárosban volt, hanem kifele a csatornán. Lehet,hogy pár szép vár van ott,d e lehet, hogy semmi. Szóval bementem a városba. Sajnos egy kicsit kicsi cipő volt rajtam, egy idő után kicsit nyomott, de kibírtam.

Dortmund nagyobb, mint Bochum. Kicsit érdekesebb. A belváros ugyanúgy egy régi városmag, amit egy kis körgyűrű vesz körül. Aztán kifele meg nagy újabb városrészek. A belváros ugyanúgy vegyesen régies és új. A városháza a legrégibb volt anno, de lebombázták a világháborúban. Ez lehet az oka ezekben a városokban ennek a vegyes városközpontnak.

Találtam egy kis körhintás vasárnapi „piacot” vagy mi. Szóval egy kis téren volt egy pár étkezde, egy kis zene, egy kis karousel. Nagyon hangulatos, de egyedül az ember azért mást nem tehet, minthogy eszik. EZ meg is volt, krumplisaláta, óriásvirslivel. Volt eyg pár nagyon szép épület, például egy zeneiskola, főleg élével. Azelőtt valami más lehetett, aztán zeneiskola lett, most meg talán már nem is az. Mindenesetre egy vodafone üzlet volt az aljában. Viszonylag jól illett hozzá. Volt egy Burger King is egy kicsit régiesebb házban. Arrébb kicsit érdekes szökőkút, ivókút, amely egy vízgépre emlékeztetett. Közben pedig hol esett, hol sütött a nap, alig győztem nyitni és csukni az esernyőt. Megtaláltam az Adler turmot, ami a városfal megmaradt bástyája lehet, és az ájabb városházát, amely elég hagyományos is, de egy nagy üvegépülettel van egybe építve.

Az utcáékon meg mindenfele orrszarvúk voltak. Olyanok, mint Budapesten a tehenek, tehát valami műanyagöntésű szoborféleség, amely mindenféle színben és mintázatban volt. Mindegyik reklám is volt: finanszírozta valaki. Budapesttel ellentétben viszont itt helyenként nagy csoportokban is volt ilyen szárnyas orrszarvú. Az egyik felágaskodott, és úgy olyan volt, mint a kockás fülű nyúl.

Hazafele az S-bahnból kiszálltam, mert meghallottam, hogy az egyetemnél vagyunk, és át lehet szállni a H-bahnba. Erről olvastam, és mindenképpen meg akartam nézni, csak a városon kívül volt, messze. Jól jött, hogy viszont Bochum fele az S-bahn megállója itt van. A H-bahn egyedülálló sci-fi dolog: automatikus függővasút, amely rendszeresen közlekedik innen az egyetemig. Illetve akkor pontosan nem, biztos mivelhogy szünidő volt. Tehát csak lefényképeztem.

Ezek a kirándulások nem egy nagy durranások, nincs ezekben a városokban semmi szenzációs. A múzeumok annyira nem érdekelnek, mert bányászati múzeumok, meg olyanok, amiből sok van mindenfele. Igazából még nem is néztem meg rendesen, mik vannak. Egyedül sem olyan érdekes.

Ugyanakkor mégis a hétvége valahogy sokkal jobb ezek után. Az ember kimozdul, történik valami, aztán hazamegy, és van egy olyan érzése, hogy csinált valamit, nem otthon ült. Konkrétan egy kis sport is van ugye a sok gyaloglásban, az is biztos hozzájárul. Mindez pedig ingyen van, így miért is ne járnám körbe ezeket a k9rnyékbeli városokat? Aztán bárhol találkozhatok pár aprósággal, vagy akár valami nagyobb érdekességgel.

Ma volt lokálisan a legjobb az idő, így elmentem a városparkba egy kicsit napozni. A jó idő azt jelentette, hogy volt vagy 25 fok. Tisztára, mint Ouluban. Mondtak nagyobb meleget, de elmaradt. A napokban szinte mindig esett valamikor, és nem nagyon lehetett megmondani, hogy mikor fog. Engem sokat ez nem zavart, mivel hoztak-vittek. Ha este kicsit jó idő volt, volt, hogy elmentem biciklizni, megnéztem Wattenscheidet. Semmi különös. Ebben a városban, szinte minden részen van valami ipari terület, vagy raktár, vagy iparcsarnok. Az érintetlen, szép lakókörnyezet az nagyon kicsi. Wattenscheid fele is ilyen, pedig azt reméltem, szép kis hely lesz.

Találtam viszont egy szép kis leírást arról a lakókörnyezetről, ahol a múltkor jártam, úgy nevezik, hogy Dahlhauser Heide és a Krupp művek munkásainak kialakított minta-lakókörnyezet. Itt van egy leírás: http://www.bochum.de/blaue-linie/rundgang14.htm

Baj van a fogammal is, ugyanis kiesett egy tömés répaevés miá'. A baj ezzel az, hogy ki kellett deríteni, hogy akkor hogy legyen a fogorvos. Ugyanis van egy biztosítási kártyám ide. De kiderült, hogy az nem fedi. El kell mennem fogorvoshoz, és számlát kérnem, a cég pedig fedezi a fogorvost, ez a benefitek egy része.

Nos, ezzel elment két nap, mert persze nem tudta, akinek tudnia kellett volna.

Utána fogorvos keresés internetről. Ez egész jól ment, mert volt egy lista. Egy dolog lett volna jobb, ha térkép van, hogy tudjam, melyik elérhető. A másik gond, hogy nem tudtam, menyit kell itt várni. Mert ugye Mo.-on van amikor lemegyek a nyócker fogorvosi rendelőjébe, és aznap lerendezem.

Ebből a szempontból a nyócker jó hely, van egy igen nagy rendelő. A finneknél is gyorsan ment, de hallottam olyat is, hogy hetekig kell várni. Na itt először egy csütörtöki, majd egy keddi napot tudtam lefoglalni. Eddigre beláttam, hogy sokkal jobb nem várható. A fogam nem fáj, csak attól tartok, hogy begyullad, ha nyitva van, és akkor nem is lehet betömni, meg akkor fáj. Remélem nem lesz gond.

Ma a jó időben tehát a városparkban voltam, és még egy kicsit csöpögött is az eső egyszer. Nagyon jó kis hely van a zuhatagnál. Egy aranyos kis híd, rajta egy béka szobra, felette egy fa, amin piros, kicsit kökény jellegű, hosszúkás kis gyümölcs van. Ez lenne a som? Sose láttam, de ettem belőle, finom volt. Egy kicsit arrébb egy mogyoróbokor, a mellé feküdtem le a tó partján. Voltak a napnak jó pillanatai, amikor melegem volt, de csak rövidke időkre, mindig jöttek a felhők. Van egy könyv, amit nagyon olcsón vettem arról, hogy miért szeretik a nők a rossz fiúkat. Azt olvasgattam. Kicsit bővebb a tematikája, szóval nem rossz. De annyira nem is jó, mégis leginkább a két szerző elfogult szemléletéről szól, akik valószínűleg sokszor estek ilyen csapdába. Kicsit feminista a dolog. De azért egy kis korrekcióval elég jó kis leírást adnak a jelenségről.

Közben meg a kacsák teljesen odajöttek a partra, és tollászkodtak, csapkodtak, lubickoltak, repdestek. Később pedig jött három kisnyúl, és ott legelték a margarétát, nem is mentek el akkor sem, amikor felálltam. Jó kis hely, máskor is oda megyek. Csak persze nem mindig lesz jó idő, meg más városokba is el kell menni. Tehát egy-egy hétvégi nap, amikor jó idő van, az van így betervezve.

Ja útközben meg találtam egy másik konyhakert részt. Nagyon aranyos kis kertek ezek kis házikókkal, és még mindig sok német zászló van kint. Szerintem ez tök jól néz ki a konyhakerttel, nagyon hangulatos, és valami jellegzetesen német. Legalábbis ezen a környéken az.

Szombaton reggel igen erősen esett, méghozzá már az éjjeltől fogva. Thomas azt mondta ma reggel, a pince be is ázott, de ez engem sokat nem érdekel. Szombat reggel kicsit rosszul éreztem magam, aminek az oka valószínűleg, hogy a szellőztetés dolgot nem oldottam meg. Ugyanis Thomas azt mondta, szellőztessek rendszeresen. Én mondjuk akkor szellőztetnék magamtól, amikor éppen jólesik, vagy jól esik, olyankor jó illat van.:) Azon kívül tartottam attól, hogy azért be lehet törni úgy hozzám, hiszen csak az első emeleten vagyok. De végül is nappal vannak ott, éjjel meg én vagyok ott, akár nyitva is maradhatna állandóan az ablak.

Nyitva is hagytam, és emiatt kicsit megfáztam. Szombaton tehát sokáig csak teát ittam, meg tévét néztem. Az eső miatt sem lehetett mit csinálni. Délután elmentem bevásárolni biciklivel, aminek eredményeként egy csomó dolgot vettem, amit a biciklin két táskában vittem haza. Az út során az egyik zacskó csücskét bedarálta a kerék, így a banán például kicsit tört lett. A nagyobb gond, hogy a Samsonite hátizsákom, amit a cég vett, bekapta a kerék, és ledarálta a csatját. Most csomóra van kötve az egyik pánt.

Az úton körbe mentem, nem a bicikliúton az ipartelepen át, hanem az autóutakon kicsit körbe. Ezt azért tettem, mert ha éjjel jövök haza, akkor jobb lesz az, a dzsungelen keresztüljönni, az nem olyan jó. Egy érdekes dolgot találtam, méghozzá a Krupp műveknek az oldalán van egy hatalmas graffiti, az nagyon jól fest.

Egyébként azt ugye tudni kell, hogy Bochum a Ruhr vidék közepe, ami hajdan nagy szén, acél és iparterület volt. Mi azt tanultuk, hogy a Ruhr vidék gyakorlatilag egyetlen nagy város. Nos, a várakozásaimhoz képest azért nem függenek annyira össze a települések. Van pár erdős sáv, meg mező, meg dzsumbuj, meg egy csomó kiskert. Van itt egy tipikus fajtája ennek. Kicsit lerobbant, keleties kinézete van ezeknek a kerteknek, olyasmi, mintha egy afrikai nyomortelep volna a kis házaival, amelyeket sokszor beborít valami futónövény. Mostanában ráadásul ezek még mindig tele vannak német zászlókkal, esetleg egy pár másfajta zászló is lobog. Az embernek tényleg az a benyomása, hogy sok emigráns, meg szegény német nyomortanyája, akiknek egyetlen büszkeségük és elfoglaltságuk, hogy zászlót húznak fel. Nos, persze ez téves, mert inkább konyhakertek ezek, és a németek nyilván hétvégi szórakozásból húzták fel ezeket a zászlókat, és inkább most a VB alatt kezdődhetett ez el. A konyhakert meg hát vadregényes, ez normális.

Nos a Ruhr vidékre visszatérve, az is ismeretes, hogy mára a szén és acélipar lerobbant itt, tehát kicsit olyan Ózdos, Miskolcos jellege van a városoknak. Tényleg tele van lerobbant ipartelepekkel, még régebbiekkel is, mint a magyarok, ezek ugyanis még a 19. században épültek. Néhányat kicsit rekonstruáltak, mint a Jahrhunderthalle, de nekem ezek se tetszenek teljesen. Elhagyatottak, a környéken látszik még sok másik, lerobbant épület, a parkban a fák kicsik. De mint már írtam, az emberek szeretik. Nyilván a többi épületet is fel fogják újítani, de lassan.

A Krupp Stahl Ag az viszont még ott áll, és hát elég lerobbant. Igaz, a nagyobb része az csak amolyan, miskolcias, szocreálos, modernebb, egy tömb iparcsarnok, ami biztos működik is. Nos tehát itt vagyunk a Ruhr vidék közepén, ez adja meg a város alap hangulatát a külsőbb részeken. Ez tehát a német realitás. Itt sem minden fenékig tejfel, és soha nem is volt az. Bent a központ, az egészen más, azt már írtam.

Sokszor azon gondolkodok, hogy mi a fenének kellett a náciknak a Lebensraum? Ez az ideológia nem csak, hogy igazságtalan volt, de úgy tűnik, még vakítás is. Ahogy elnézem a sok szemetes, lerobbant kis sarkot, nem lehetett arról szó, hogy Németországot már teljesen kihasználták, kellett az új hely. Nem, ha a német tüsténkedni akart, akkor volt itt elég itthon is.

Persze a Lebensraum nem is erről szólt, hanem nyersanyagról, és az iparnak könnyen felhasználható új terekről. Az itthoniak ugyanis már pepecsmunkának számítottak volna. Nem arról volt szó, hogy otthon már nem fértek el az új lakóházak: sok kis sarkot ki lehet takarítani és valami szépet építeni oda. Még a zöldből sem kell elvenni tehát. Vállalkozásoknak, sőt, akár új gyáraknak is volt hely. Nyersanyagból talán nem volt annyi, de azt lehet importálni, meg azért volt még itt akkor. Inkább arról volt szó, hogy olcsó olajat, még olcsóbb szenet, még olcsóbb vasat, nagy mennyiségben, gyarmatokról. Hogy az orosz munkaerő rabszolgaként termelje ki azt a németeknek. Szóval a németek nem megfulladtak itt, mert Indiában, Kínában, Japánban nagyobb a népsűrűség, hanem arról, hogy könnyű gazdagodás után néztek. No és persze egyszerűen Hitler akart háborúzgatni, kellett az ideológiájához, a személyiségéhez, a hatalmához.

Nos, vasárnap elmentem Wuppertalba. Azt néztem ki régen, hogy Rudolf Carnap születési helyétől nem is vagyok messze. Ronsdorf olyan közel van, hogy az ingyenes bérletemben hétvégén belefér. Ez 1 óra utazást jelent, de légvonalban talán 20 perc lett volna. Ja, várakozásokkal volt 1,5 óra az az utazás. Örbe kell ugyanis menni Hagenbe, Oberbarmenbe, és úgy Ronsdorfba. Ronsdorf egy falu, ami hát most már város lenne, viszont Wuppertalhoz tartozik. Arra fele már elég hegyvidékies a környék. A falu egész szép, sok palaház van ott. Értsd, az egész ház palából van. Ez egy típusnak látszik arra fele, különösen, ha zöldek az ablakai.

Rudolf Carnapról csak annyit lehet tudni, hogy ott született, semmi nincs igazán ott, nincs születési háza, múzeum, szobor, vagy múzeum. Igazából a német Wikipédia lapjára is én írtam be a nevét, szóval nem is tudják. A helység nagyobb annál, semmint hogy az ember azt mondhatná: na itt a templom, meg a kocsma, valahol itt születhetett Carnap. A fene se tudja. Mindenesetre én úgy képzeltem el, hogy az egyik ilyen palaházban született.

Olyasmi volt ez az út, mintha zarándoklaton lettem volna, kivétel, hogy én nem is vártam semmit tőle. Ronsdorf egy jó kis falu, megnézhettem csak úgy is, és megnézhettem volna bármelyik másikat is. Viszonylag elégedett vagyok vele, érdekes kis hely volt, de semmi különös.

Utána busszal mentem be Wuppertalba,mert nem akartam végigmenni, vissza az állomásig. Ez nem volt ingyenes, de mindegy. Wuppertal jó dobás volt. Ez egy nagy város. De nem az volt benne a jó dobás, hogy hu, végre valami látványosság, opera, szobrok, múzeumok. Nem, hanem a schwebebahn. A schwebebahn az függővasút, tehát a sínek fent vannak, és a vasút lóg róla. Ingadozik is ide-oda menet közben, de főleg beszálláskor. Az egész azért tök gazdaságos, mert Wuppertalon, mint ahogy a neve mutatja, végig megy középen a Wupper, ami egy kicsi folyó, vagy nagyobb patak. Ezen megy végig a schwebebahn pályája. Így nagyon könnyen tudtak egy új közlekedési utat kiépíteni, anélkül, hogy a metróhoz túrni kellett volna, a vasúthoz vagy úthoz házakat kellett volna lerombolni. Valamikor a 19 század végén épült. A Schwebebahnnal Barmenbe mentem. Barmenben is élt Carnap 7 éves korától, de van egy sokkal híresebb szülötte: Engels. Engelsnek van is háza, amit rögtön megtaláltam, mert véletlenül pont a legközelebbi megállónál szálltam ki. Engels háza is palaház, a zöld ablakos fajtából. Szép kis ház. Nem mentem be, mert a mobilom lemerült, a jegyvétel valahol messzebb volt, és annyira nem érdekel. Utána derült ki, hogy Engels igazi háza a park másik sarkában van, és már csak emlékkő van ott. A házra mégis ki van írva, hogy „Engels Sen” születési háza. Lehet, hogy az apja született ott? Mindenesetre biztos hasonló volt a másik ház is.

Nos, ami Engelst illeti. Kicsit érthető, hogy kommunista lett. Abban az időben ez a vidék teljesen munkásokból és gyárosokból állhatott. Tényleg arról volt szó, hogy a gyáriparos, vagy a munkás az úr. És ebben akis völgyben még az is hihetőbb, hogy egy kis kommunista társadalomban éljenek itt.

Hazafele Düsseldorf fele mentem, mert Hagenbe nem megy Barmenből vonat, csak Oberbarmenből. Fura. No nekem mindegy, a másik irány is kb. ugyanolyan. Kivétel, hogy megtapasztalhattam, hogy a német vasutakon is van tömegnyomor: alig fértem fel rá, nemhogy leülni. Azt mondták, egy kocsival rövidebb lett. Egész nap egy doboz kekszet ettem egy doboz tejjel. Sokkal olcsóbb, mint kólát és csokit venni az automatából. Igaz, a legolcsóbb az lett volna, ha itthonról viszek dolgokat, de ennyire nem gondoltam át a dolgot. Ennél nagyvonalúbb is vagyok mostanában.

Jó volt ez a kis kimozdulás. Nem volt valami nagy szenzáció. Nem tudnék róla úgy beszámolni, hogy „jajj de kis érdekes hely, micsoda egyedi hangulata van, milyen érdekesek ezek az emberek itt, hogy bele lehet mélyedni a német tájba és palaházakba”. Az ilyet az utifilmek megadják, és nekik ez a hivatásuk, hogy a semmiből is nagy dolgot csináljanak, ha máshogy nem, akkor abból, hogy nincs nagy dolog, csináljanak egy teljesen megragadó hangulatot. De én ezt nem tudom. Nem mondható, hogy gyönyörű fenyveseken mentem keresztül. A finn fenyvesek szebbek. Nem mondhatom, hogy egy gyönyörű kis bányászfaluban voltam, mert elrontotta pár iparcsarnok ott is, meg egy kultúrház romjai, no meg a lerobbant állomás. De volt benne sok kicsi szépség, ami kis ideig megfogott. A rossz dolgokkal meg sokat nem törődtem, mert nem kell ott élnem, és itt sem, Bochumban. Az égadta világon semmi különösebb értelme nem volt az útnak, viszont ingyen volt, szabadon mehettem ide-oda, ahova akartam. Nyugis volt, valami hangulata mégis volt az egésznek. Kikapcsolódás volt ez a kikapcsolódás legjobb értelme szerint.

A Nokiában még gyakorlatilag semmit nem csinálok. Azt néztem itt, hogy van az araboknak egy külön kis rész, ahol tényleg ott vannak sorban az arabok. Érdekes dolog, mert lehet ezt diszkriminációnak is felfogni, de lehet, hogy ők maguk akarják így. Mindenesetre gettósodás.

Azt továbbra se tudom, hogy minek kellek a Nokiának, minek fizetnek értem hatalmas összegeket, ha eddig semmi hasznosat nem csináltam, csak előkészületeket. Itt a helyzet rosszabb, mint Finnországban, pedig ott is csak néztem, hogy ennyire hatékonytalan munkával hogy lehet jó terméket létrehozni. Vagyis lehet, mert ha nagyon sok ember dolgozik, akkor az a pár, aki nem csinál semmit, nem akadályozza a terméket, csak felesleges. Csak hogy lesz ez nyereséges.

Természetesen az egyik első dolgom itt az volt, hogy megkeressem a helyi go klubbot. Az interneten meg is találtam hamarosan némi információt. Nem egészen volt világos, de aztán egyértelműsödött, hogy nem a közelebbi kínai étteremben vannak, hanem egy belvárosi kocsmában. A kocsma jó helyen van, teljesen a városháza mellett a központban.

Kedden este el is mentem játszani, akkor nem vittek haza kocsival, hanem bementem metróval a központba, és az este végén taxival haza. Ezt ugyanis fizeti a tulaj, ha nem tud hazavinni, vagy a Nokiába behozni. Este jó is volt ez, mert nehéz hazamenni.

Bochumban van egy igen hosszú és egy kicsit rövidebb metró vonal, és ezek igazi metrók, tehát föld alatt vannak. Egészen fejlett ez, hiszen nem akkora város ez.

Van a városban danos játékos is, de akik ott voltak, azok közül én vagyok a legerősebb, vagy holtversenyben legerősebb. Csak hárman voltak, és jól jött, hogy én beszálltam negyediknek, mert az egyik szimultánt játszott. Ami nem rossz ötlet egyébként.

Csak egy gyenge játékossal játszottam, egy öregebb férfival, kicsit magyaráztam neki, és még úgy is nyertem. Jó, mondjuk nem kapott elég előnykövet.

A taxis hazafele egy kurd volt, és elbeszélgettünk mindenféléről. Thomas azt mondta, hogy túl drága volt a fuvar, ami úgy lehetett, hogy kerülőn ment, de nekem rendben volt a szakasz, igaz, annyira pontosan nem tudom a legrövidebb utat. Nekem mindegy is, nem én fizettem.

Csütörtökön pedig azt mondták, jöjjek Dortmundba játszani a Ruhrligában. Gondoltam, miért ne, de volt pár bökkenő. Egyrészt, hogy én ugye nem is tartozok a klubhoz, de azt mondták, nem baj, csak két klubban nem játszhatok egyszerre. Érdekes módon egyébként nem jöttek azok az erősebb játékosok, nem olyan közkedvelt ez tehát. Sosem játszottam még csapatverseny-mérkőzést egyébként, mindig csak egyéni versenyeket.

A másik a közlekedés volt, de ez nagyon szerencsés volt, mivel 19 óra után közlekedhetek a havi bérletemmel az S-bahnon is. Ugyanígy hétvégén is, tehát ki fogom ezt használni. A havi bérletet meg a cég fizeti. Mi meg kicsivel 19 óra után indultunk. Nem mintha jött volna ellenőr, de mégis. Dortmunban egy kicsit a külváros egyik központjába mentünk, tehát nem láttam Dortmundot magát. Ott is egy viszonylag szép környéken egy jó kis kocsmába mentünk. Kapásból rendelt mindenki, én meg hát akkor azt mondtam, jó iszok én is, bár akkor rosszabbul játszok. Nos megint a barna sörrel gond volt, merthogy a dunkel Bier az gyereksör, alkoholmentes, malátasör. A barnasört azt úgy nevezik, hogy Schwartzbier, azaz feketének hívják. Na akkor ezt megjegyeztük. Egyébként egy sötétebb búzasörfélét ittam vagy mi. Nem volt kategóriája.

A meccset magát jól kezdtem. Egy 1k-s játékossal játszottam, miközben én 6k vagyok. Tehát 5 kő a különbség. Ennek megfelelően 5 kő előnnyel játszottam. Az idő 60 perc, ami nekem pont megfelelően hosszú, én lassabb játszmákban vagyok jobb. Szerintem egy 1kyusnak 5 kővel ellenem nyerni kell, mert elhibázok valamit, és az 5 kő nem ér semmit akkor.

Nos ehhez képest jól kezdtem, még további előnyöm is lett. Elvágtam egy félcsoportját, aztán kiderült, hogy ki se tud vele jönni, és meghalt. Aztán kicsit beszorultam egy sarokban, de kívül hatalmas területeket szereztem. Aztán a beszorult csoport még meg is élt. Szóval itt jobb voltam nála. Utána egy stratégiai szakasz következett, amiben a nagy kavarodásban elég sok területet vesztettem. Aztán egy pár egyértelmű hiba miatt még további kis részeket vágott le tőlem, és szerzett egy nagy területet. Ekkor már jobban állt.

A végén azonban volt 2-3 ko harc, amit megnyertem. Nagyon rosszul játszotta őket. Aztán a legvégén teljesen élet-halál közdelem volt egy sarokban. Azt hittem, meghaltam, aztán azt, hogy talán ko-val élek, aztán nem ment bele a ko harcba, hanem ott hagyta. Meglepődtem, és megdöbbenésemre én nyertem meg azt a küzdelmet, ha leveszi a ko-t, akkor is. Ezen hangosan nevettem egy kicsit, akkora meglepetés volt.

Ezzel meg is nyertem a meccset. Itt az eredmény: http://www.dgohttp://www.dgob.de/lv-nrw/lv-nrw/ruhrliga/Einzelergebnisse.html 2-2-re végeztünk a legjobb csapat ellen. Nem rossz.

Nos, vasárnap nem sok mindent csináltam. A nap nagy része azzal ment el, hogy a KGS serveren regisztráltam magam, és feltornásztam magam 10 kyura. Ennek oka az, hogy ugyan volt egy nickem itt, ami vagy 8 kyu környékén lehetett, de ez elveszett, vagy valami olyan neve volt, amire nem emlékszem.

Így újra kellett kezdeni, ami elég nehéz. Mivel ha az ember kezdő, akkor nem játszik vele szinte senki. 20 kyu környékén kellett kezdeni, és végig kellett verni a brancsot, kicsikéket lépve előre. Senki se hiszi el, hogy 66 kyus vagyok.

Aztán 10 kyu környékén el is akadtam. Onnantól kikaptam. A kgs-en gyors meccseket játszik az ember, és én mohón bevállaltam villám játszmákat is. Namost az lehet, hogy gyors játszmákban én igen rossz vagyok. Amiben jó vagyok, azok a lassú játszmák, a dragongoserveren, ott 4 kyun állok.

Vettem kukoricát, és főztem két csövet belőle. Finnországban, ha van is, a csöves kukorica azért elég drága. Megfogattam, hogy nem veszek olyan gyümölcsöt, ami Finnországban drágább. Nos ez azt jelenti, hogy semmit nem veszek. Meglepődtem ugyanis, hogy itt a gyümölcsök drágábbak. Maradnak olyan dolgok, mint a retek, hagyma, ami viszont tényleg olcsóbb.

Ebéd után bementem a városba biciklivel. Nem könnyű bemenni, mivel a város és a környékem között egy nagy ipartelep van, sőt, egy elhagyott bánya. De megtaláltam egy bicikliutat, ami egész jól bevezet a városba. Sokan sétáltak vagy bicikliztek, futottak ezen az úton, és a parkokban. Ezek a parkok amolyan ipari parkok: van pár elhagyott gyárépület, és valamennyire parkosították őket. Annyira nem szépek nekem, de a városiak lehet, hogy szeretik.

A városban vasárnap ugye mi mást csinálhattam volna, csak körbementem, fényképeztem. Jó sörözhettem is volna, meg mehettem volna étterembe. A fényképeket a mobillal csináltam, nem a legjobbak emiatt, de ez van. A digikamerát még Finnországban garanciálisan megjavíttatom, ha lehet. Éppen benne leszek még az 1 évben.

A legjobbhely, ahol jártam, az a várospark. Ott van a planetárium, a Bismarck-torony és a egy tó. A Bismarck-toronynak el tudtam olvasni a törtéenetét. Bismarck halálakor emeltek ilyen tornyokat, amelyekben tűz égett, amolyan olimpiai láng formájában. A torony mellett ma is ott van az a "tál" vagy mi. És az égők. Ez egész jó látványosság. Nem mentem fel, mert úgy sincs jó kamerám.

Utána nagyon örültem a tónak, a szökőkűttal és vízeséssel. Nagyon szeretem az ilyen helyeket. Budapesten is a Margit-szigetet, Helsinkiben is volt egy park, Ouluban hát sok kis park van, de szeretem azt, amelyikan sok kis patak megy át. Ide, a tóhoz majd lehet, hogy ki fogok járogatni olvasgatni, lazázni egyet, ha olyan kedvem lesz. Még itt augusztusban sokáig jó idő kell, hogy legyen.

Németország nem az a nagy szenzáció ma már a magyaroknak, közel van, sokan dogoznak itt, könnyű idejönni, és nem is különbözik annyira Magyarországtól. Szintén közép-európai ország, ha ezt tágabb értelemben értjük, hasonló civilizáció, kultúra része. Illetve a magyar kutúra sokat támaszkodik a németre. Bochum pedig különösen nem az a nagyon érdekes város. Ezért aztán elhatároztam, hogy ha már írok, akkor megpróbálok kicsit költőiesebben és személyesebben írni a benyomásaimról. Így a napló eme része nem annyira utazónapló stílusú lesz, hanem kicsit közelebb a személyes naplókhoz.

A munkanapokon elég rendszeresen bejártam dolgozni, miután megkaptam a gépem. Hasznos munkát ugyan még nem nagyon csináltam, hanem csak lassan beállítgattam a gépem,ami sok időbe került, mivel bizonyos passwordöket az adminisztráció rengetegén át megkérni igen nehéz. De nem nagy gond, mivel nem nekem érdekem, hogy dolgozzak. Onnantól, hogy internetem van, el tudom foglalni magam. Finnországban sokszor ezért lelkiismeret-furdalást éreztem. Ha nem voltam hasznos, rosszul éreztem magam a lógásért kicsit, még ha nem is tehettem róla nagyon. Most itt nem, mert nem én akartam ide jönni.

Egyébként azt nem értem, hogy miért nincs annak egy standard módszere, ahogy egy újonnan jövőt bevezetnek a munkába. Azt hiszem, ezt induction vagy introduction pan-nek nevezik. Láthatóan viszont itt állandóan az volt a gond, hogy nagyon nehezen derült ki, hogy mit hogyan kell beszerezni, és nem is volt senkinek erre nagyon ideje. Pedig ha valaki rászán egy napot, akkor én nem ülök tétlenül ott két napot kb.

Beállt az, hogy reggel bevisz Thomas, és este fél hatkor visz haza. Nem kell külön megbeszélni ezt már. Kaptam egy biciklit is használatra, egy egész jó mountainbike-ot. Félek is, hogy ellopják, kértem hozzá egy erős lakatot, és mindig hozzá fogom lakatolni valamihez. Így végül is jól elboldogulok itt mégis, jó lesz nekem ez a lakás, nem variálok. Aki, a finn, aki szintén most jött, egy jobb helyen lévő lakásban él, de a szobájában az ágy mellett szinte semmi nem fér el. A nappaliban van tévé neki, míg Raimonak van egy másik TV a saját szobájában. Végül is olyasmi, mintha itt lakna még valaki velem.

Eddig hazajőve csak interneteztem, a biciklimhez ugyanis nem volt lakat. Nem is sokat tévéztem, mert nincs távirányító (ez bosszantó most már), és mert interneteztem itthon is. Lehet, hogy túl sokat most már? Az biztos, hogy az internet függőség határán vagyok. Bizony, van ilyen is. Viszonylag jól érzem magam, ha van internet, és rosszul, ha nincs. Hozzájárul a biztonságérzetemhez, mivel azok a bizonyos helyek, amelyeket használok, tulajdonképpen az otthonom részei. Van ennek előnye is: az otthonom egy része mindig velem van.

Nos ma viszont kinéztem a városba biciklivel. Be lehet jutni gyorsan, és nagyon jól be lehet járni a várost. Bár Oulu messze jobban el van látva bicikli utakkal, amelyek teljesen független, széles utak. A normál utaknál kicsit persze keskenyebbek, de messze jobbak, mint a biciklisávok. Nos, itt csak biciklisávok vannak, és inkább csak a belvárosban. Az ouluiakban az is jó, hogy sok utat elkerülnek aluljáróval. Tehát sokáig lehet folyamatosan menni. Itt állandóan lámpára kell várni. A belvároson kívül pedig nincsenek is biciklisávok. Nos azért nem tragédia.

Megpróbáltam egy kicsit bejárni egy tágabb környezetet, de ezt a hibát elkövettem, hogy nem nyomtattam ki egy térképet, és nem néztem meg, mit kéne megnézni. Így csak mentem a saját fejem után. Délben egy étteremben ettem, mivel megláttam, hogy van Eisbein. Ez főtt disznóhús, azt hiszem, bőrös comb vagy valami ilyesmi. A „Bein” lábat jelent, de nem csülökről van sző, hanem vastag, húsos részről. Csak a comb lehet, nem? Nos van hozzá savanyú káposzta főzve és krumpli. Végül úgy beettem, hogy megülte a gyomromat. Hatalmas adag volt. Volt a kocsmában két kutya, abból a kicsi, ronda pofájúból. Nem szeretem ezeket. Kunyerált kaját, de nem kapott. A kaja jó volt, régen ettem ilyet, és szerintem étteremben még sosem. Szóval ez életem legjobbja volt.

Utána kicsit felmentem északra, a Nokia fele, amíg ismerős helyre értem. Onnan már tudtam, milyen messze van a Nokia. Ouluban is bicikliztem ennyit a munkába, de ott valahogy jobban esett. Most mondjuk teli hátizsákkal mentem, mivel vásároltam előtte. Még mindig keresem a boltot, ahol kártyával fizethetnék. Reménytelenül, mivel úgy tűnik, mindenhol EC-vel lehet fizetni csak. Lehet, hogy EC-MC-t kellett volna kérni, nem tudom, lehetett volna-e Finnországban.

Szóval a Nokia fele félúton megfordultam, mivel onnan már tudtam az utat. Ezek után elég messze kimentem nyugat fele. Ugyanis nem egyszerű utat találni haza, ha nem ismered a környéket. Bochumban nagyon sok belső kisvasút, ipartelep, elhagyatott környék, aminnem lehet átmenni. Bizonyos lakóterületek zsákutcában végződő, szeparált legyezőkhöz hasonlítanak.

Nos egy bizonyos biciklis vándorúton mentem tehát, és kimentem a városból nyugat fele, mielőtt dél fele tudtam volna kanyarodni. Ezek után egy nagyon szép helyre értem, ahol nagyon szép németes családi házak voltak. Azok a háromszög alakú, faházak, agy fadíszítéses házak. Nem baj tehát, hogy bolyongtam egyet. Nekem, németként sokszor előjöttek ismerős érzések, van Németországról egy mélyen ülő emlékem, amitől bizonyos környezetek ismerősök, érzések kötődnek hozzá. Ezek most jönnek elő. Nem pont a háromszögháznál, hanem bizonyos bérházaknál és más környezetben.

Nemsokára itthon voltam utána, egyszer csak egy ismerős utcában találtam magam, ami kicsit már délre volt, tehát vissza kellett kanyarodnom, de mindegy.

A fényképezőgépem elromlott egy kicsit, mivel a lencséje előtt van egy kis védőlemez, ami nem húzódik vissza rendesen. Nagyon nagyított képeket lehet csinálni, akkor nem lóg bele a képbe. De e helyett inkább az egyik mobilt használtam, annak a felbontása jó, nem olyan rossz kamera.

A csomagom az Arlanda reptéren Stockholmban nem tudta egy óra alatt megtenni azt a pár méteres utat, ami az összekötő repülőgéphez vezetett. Én persze igen. Düsseldorfban tehát be kellett jelentenem, hogy nincs meg. Nem izgultam, mivel volt már ilyen, annyi gond volt, hogy nem tudtam a lakásom címét. De felhívtam a főbérlőt, Thomast, aki megmondta.

Utána Thomas várt a bochumi pályaudvaron, ugyanis Düssedorfból Bochumba már vonattal jöttem, a lakásba meg nehéz eljutni. Thomasnak azóta is feladata, hogy elvigyen reggel a Nokiába, és este haza. Ugyanis itt nincs jó közlekedés. Ez a lakás egy hátránya, és az, hogy egy ipari környéken van, ami azt is jelenti, hogy tulajdonképpen egy irodából lett átalakítva. Thomasnak itt előtte autóalkatrészekkel kereskedő cége volt. Lent van is pár autószerelő, egy csomó autó, szerintem használtak.

A lakás azért mégis elég normális, berendezték, persze nem nagyon stílusosan, de még pár kép is van, és egy nagy akvárium. Volt egy kígyó is, ami érdekes volt, de aztán elvitték. Nem tiltakoztam. Nem féltem tőle különösen, de Thomas kéthetente megeteti egy egérrel, és ha egy okkal kevesebb, hogy ide jöjjön, akkor annyival nagyobb az önállóságom. Ugyanezért nem olyan jó, hogy minden nap neki kell bevinnie, mert akkor mindig ide jön.

Másrészt meg mondjuk minden nap beszélni valakivel nem is rossz. Thomas nem nagyon értelmes ember, amúgy nem lennék a barátja, de nem is súlyos eset, ki tudok vele jönni. Elég németesen néz ki. Van ugyebár egy német féltestvérem, aki szintén Thomas. Kicsit még emlékeztet is rá külsőre. De csak nagyon kicsit.

A lakásba lépve először olyan benyomásom volt, hogy van ez a Thomas, aki szegény, itt lakik egy autószereldében, és az egyik szobát ki akarja nekem adni. Ez mondjuk egy egyetemistának még rendben is van, főleg ha maga fizeti az albérletet, és így olcsó. De az én koromban, az én szintemen már nem lenne jó. És elvárom a cégemtől, hogy elég jó lakást fizessen. Nem akartam én ugyebár ide jönni.

Szóval elég rossz első benyomásom volt. Mint említettem, nincs is olyan jól berendezve. De végül is innentől jobbra fordultak a dolgok. Először is van három szoba, mindegyikben ágy. Kettőben van tévé. A távirányítókkal gondom van, de ha lesz elem, akkor remélem működni fog. Ma már az ember a sok csatornával nem szaladgál a tévéhez. Van ezen kívül egy számítógép és Internet. Sosem volt még otthon Internetem.

Sajnos a számítógép és a tévé nincs egy szobában, és nem is nagyon tudom átrendezni a sok kábel miatt. Pedig szeretek tévé mellett netezni, írni. Most azt csinálom a laptopommal. Ouluban a tévé is a gépen ment, amivel a legkönnyebben volt együtt kezelhető, de nem volt elég hely a képernyőn. A fele tévé lett, a fele az írás. Nem olyan jó. Ez jobb. De mondjuk jó lenne netezni tévézés mellett. Úgy még időm is jobban van, mert tulajdonképpen az írás teljesen elveszi a figyelmet,olyankor a tévé csak zenei aláfestés. És a cégem az Internetet is fizeti! Fanatikus!

Nos a fürdőszoba egész jó, nagy kád van plusz zuhanyzó. A lakás hangulata nem is rossz, ha hozzászokok, csak a környék. Mindenhol autók, roncstelep egy kicsit. Na nem nagyon... Van egy lakóházas szép kis utca közel az nagyon aranyos. Azt mondják arabokkal van tele. Fura, ahhoz túl szép. Mármint az arabok a szegényebb helyekre szoktak menni. Meg németes is: a kertek tele vannak kis cuccos dolgokkal, mint törpék, díszek, kis medencék, gyerekeknek dolgok. Nagyon aranyos kis kertek.

A környékben az is a jó most, hogy nagyon sok feketeszeder van. Egyébként annyira nincs messze a várostól a lakás, a belváros talán 3 kilométer, de abból vagy egy a legközelebbi villamos vagy busz. Még az is gond, hogy a bolt is kb. ilyen messze van. Az autópálya egyébként száz méter, ha lenne autóm, tök jó lenne. Habár mindennap dugó is van.

A számítógépeket próbálom USB bluetooth-szal használni, de valami ósdi dolog installálódott fel, mert csak egyenként tudok fileokat küldeni, csak ha a másik fogadja. Ezt a laptopot nem akarom bedugni a netre, mert nem elég védett. Ma csináltam egy felhasználót magamnak, hogy jobban védettek legyenek a dolgaim, könnyebb legyen törölni az adatokat. Főleg a passwordokre gondolok. Találtam a gépen egy pár pornót egyébként. Meg egy csomó autós dolgot is.

Nos a Nokiában nincs nagy dolog, olyasmi, mint a finn. Az kicsit bosszantó, hogy persze nincs gépem odabent. Ma is bevittek, és kiderült, hogy semmi dolgom. Na nem vitethetem magam rögtön vissza. Körbenéztem, mi van ott, mert ha ott van bolt, akkor jó, úgyis taxival jövök haza. Szó szerint is, mert lehet olyan, hogy majd taxival jövök, de amíg hoznak, addig meg olyan, mintha... A Nokia talán 5 kilométer. Nem találtam sok boltot, ami érdekelne, ott is egy csomó autós dolog van mint az egész városban. Vagy országban? Van egy élelmiszerüzlet, az jó.

Az is gondom, hogy a kártyáimmal nem tudok pénzt felvenni és el se fogadják őket. A Visa Electronomnak a chip része rossz, a Mastercard meg nem ér semmit, legfeljebb exkluzívabb helyen a hitelkártyával. Hoztam pénzt, de nem tudom mi lesz. Persze számlát nem nyitok három hónapra. Vagy mégis?

Még egy jó dolog, megnéztem, milyen go klubb van, és nincs is messze. Jó, át kel "evezni" az autópályán, meg minden, de lehetne sokkal messzebb is. A város meg biciklivel közel volna. A tulaj megígérte, hogy hoz nekem egy biciklit, úgy már talán minden jó lesz. Akár vissza is mondhatnám a transzportot. Elvégre a sport jót tenne. No de ha jár nekem...:)

Ma az unatkozás közben jártam a városban. A Nokia mellett ugyanis ott a metró, és fizetnek nekem egy havibérletet is. Azzal bemehetek hétvégén Düsseldorfig is, meg Dortmundba. Majd körbenézek... A város egyik részén van egy régebbi kis városközpont, valami falu lehetett. Templom és piac. Ott ettem krumplisalátát és heringet hagymásan. Fincsi volt.

Az időjárás esősebb lett, pedig itt is volt kánikula. Nem baj. Ma a városban zavart az eső, de egyébként nem számít. Csak akkor volna rossz, ha biciklivel mennék. Ouluban egyébként többet mentem biciklivel, messzebb volt a munkahely ha Peltolába kellett menni, de biciklivel jó, és bicikliutak is vannak. Itt kevesebb van, csak az a keskeny kis biciklisáv, és az is ritkán. Azért biciklivel elmegy. Görkori nem működik, jó, hogy nem hoztam. Ouluban olyan jó az is.

Egyelőre Oulu messze jobb, mert szebb, mert megszoktam. Itt németek vannak, tudok kapcsolatot teremteni talán. De ez csak később jön majd ki, ha jól mennek a dolgok.

A városban a könyvesboltot megnéztem. Egy igen nagy bolt van, mint az Akademia Bookstoret Helsinkiben. De azért annyira nem érdekel. Annyi könyvem van, már felesleges vennem, és mindig haza kellene vinni. Elolvasni se tudom. Ami érdekel, az meg tán minden meg is van. És még azt se olvastam el. Persze vehetnék egy zsák sci-fit például, de nincs rá időm, és annyira már nem fontos. Pár éve még azért, hogy itt Phillip K. Dick sok-sok műve megvan nagyon örültem volna. De magyarul is jönnek ki, nem olvastam még el azokat se, van egy pár angolul, és talán nem is érdekel már Dick. Ugyanígy Nietzsche: mind megvan, és már nem érdekes. Logikai pozitivizmusról meg nincs semmi. És abból is minden megvan, ami fontos. Ja és kezd már az se érdekelni.:)

Na mindegy. A belváros szép. Van benne öreg rész is, de nem is olyan sok. Pedig egyértelműen a régi belvárosnak néz ki. Tök sok modern kis emeletes ház van ott mégis. Talán nagyon lebombázták az amcsik. Tulajdonképpen nagyon tetszetős nekem.

Installáltam a gépre az openoffice-ot, és az van ezen a laptopon is. Így ebben fogok írni, és használni fogom végre. Nagyon jó, mert szabad program. Azért is Installáltam, mert netről le lehet tölteni.